„A magyar politika ritkán lep meg. Ugyanazok az arcok. Ugyanazok a panelek, ugyanazok a reflexek. Sok fáradt hazugság. Tudjuk, ki kit utál. Kit árul el. Kinek van a zsebében. Mit hazudik reggel, és mit tagad le estére. És akkor egyszer csak felbukkan valaki a semmiből. Nem a szokásos ellenzéki világból jött. Nem volt mögötte pártgépezet. […]