Van valami megnyugtató abban, ahogy a karaj lassan körbefordul a parázs fölött, és a sörös-mézes pác fordulatról fordulatra fényes, aranybarna réteggé sül a húson. Az illat előbb ér oda hozzád, mint a tányér: édeskés méz, malátás sör, egy csipet mustár. Mellé a serpenyőben puhuló savanyúkáposzta, almával és köménnyel, ami a gazdag húst kellemes savval ellensúlyozza. Ez egy igazi hétvégi fogás, amihez nem kell szerencse, csak egy nyárs, egy maghőmérő és egy kis türelem.