Tíz év alatt tucatszorra került elő a Downing Street 10. kormányfők érkezése és távozása alkalmából használt pulpitusa, és sorakoztak fel az ikonikus fekete ajtó előtt ezúttal Sir Keir Starmer utolsó bizalmasai, hogy tanúi legyenek egy újabb politikai vezető búcsúbeszédének. Nehéz volt nem meghatódni a Labour rokonszenves, pragmatikus, szikár beszédstílusú frontemberének érzelmes szavaitól és az azokból sugárzó keserűségtől nem egészen két évvel azután, hogy Clement Attlee és Tony Blair nyomán mindössze harmadikként háromjegyű parlamenti többséghez juttatta a konzervatívok által 14 évre ellenzékbe szorított pártot. A történelmi győzelem azonban rekordalacsony szavazatrészesedési aránnyal járt együtt. Alig telt el néhány hét a kormányfői rezidencián, amikor Sir Keir népszerűsége politikai botlások és teljes fordulatok után látványosan összeomlott, és valójában azóta sem tért magához. Ha Sir Keir messze meg is haladta a fejes saláta élettartamú Liz Truss ötvennapos kormányzását, keser...