Victor Vasarely 1969-es hazatérése nemcsak ünnep volt, hanem zavarba ejtő művészettörténeti pillanat is. Miközben a kultúrpolitika világsztárként fogadta a Párizsban kanonizált alkotót, a hazai neoavantgárd művészek nagy része továbbra is a tűrt kategória peremén mozgott. A NEO Kortárs Művészeti Tér Vasarely Don’t Go Home! című kiállítása ebből az ellentmondásból indul ki, de nem botránytörténetet mesél. Inkább azt mutatja meg, hogy a látszólagos távolság mögött mennyi közös kérdés húzódott meg.