Százból kilencvenkilenc ember azzal kezdi a napját, hogy reggel belenéz a tükörbe. Nem a lelkibe, számot vetve önnön tetteivel, hanem abba az igaziba, a foncsorozottba, az ezüstösen csillogóba, ami megmutatja, mit is lát belőlünk egy másik ember, amikor szembe kerülünk egymással.Van, hogy elégedett az ember lánya, fia a látvánnyal, van, hogy nem annyira. Ezért aztán gyorsan tesz valamit, hogy a tükörképből visszavetett kép jobban tessék neki, akkor biztosan mások is szebbnek látják.