A világ változik, de Orbán Viktor a régi. Ugyanúgy, ahogy április 12. előtt, ma is nemzetstratégiai magasságokban látja magát, miközben féli a nyilvánosságot, a riporterek gyűrűjében süketnek tetteti magát. Az utcai harcosnak a parlamenti munkához nem fűlt a foga, a politikai aprómunkát, a karaktergyilkosságot, a méltatlan vitákat végrehajtókra testálta. Elhűlve nézzük az olyan figurákat, mint a nép egyszerű fiát alakító Pócs „Tudod, hogy betüzellek!” Jánost a nyers tempójával, Németh „Ez az '50-es évek!” Balázst a csodálkozó tekintetével, vagy a mindig sértődöttnek tűnő Takács „Anyádban!” Pétert. Mire gondolt a költő, hogy éppen ezeket a zsoldosokat küldte az esélytelen csatába?