A kora újkori, 1665 és 1670 közötti utolsó bázeli pestisjárvány tömegsírjainak interdiszciplináris vizsgálata bebizonyította, hogy a fertőzéssel szembeni ellenálló képességet alapvetően meghatározta az áldozatok alacsony társadalmi státusza és legyengült egészségi állapota.