Bevallom, én sokáig azt gondoltam önről, hogy valójában a századelőn élt és csak átugrott a hatvanas-hetvenes évek magyar szellemi nihiljébe körülnézni egy kicsit. Megnézte, megtapasztalta, hogy a tehetségtelenek két kézzel húzzák le a talentumokat, aztán visszament az időben, lehuppant Krúdy Gyula és Ady Endre mellé egy pesti kávéházi asztalhoz, nagyot fújt a cigarettájából, felnézett és LEVÉL LATINOVITS ZOLTÁNNAK, AKI NAPRA PONTOSAN 50 ÉVE HUNYT EL