Az ehető karácsonyi díszek közül a XIX. század végére a szaloncukor vált azzá az ünnepi kellékké, amely nélkül nehéz elképzelni a feldíszített fenyőt. Nem tartós tárgy, éppen ellenkezőleg: eltűnése az ünnep természetes velejárója. A színes, rojtos papírok a fára akasztva díszítenek, de nem lepődünk meg, ha már az ajándékok bontása előtt üresen találjuk őket.