A második világháború utáni hiánygazdaságban nem volt könnyű művésznek lenni: Pablo Picassónak sem spanyol vászon, sem drága olajfesték nem jutott, amikor 1946-ban berendezte műtermét a dél-franciaországi Antibes kastélyában. A zseniális alkotó azonban nem jött zavarba: olcsó háztartási zománcfestékkel, valamint építkezésekről maradt azbesztcement lapokra skiccelte fel a huszadik század legmeghatározóbb remekműveit.