Milyen sokszor ellöktem már Áldásadó két kezed, S átkoztam, mint buta gyermek Reményt adó szent neved! Hányszor volt, hogy dúlva-félve Gúnyoltalak téged én, Nem értve még: rajtad kívül Nincs Megváltás, Szép Remény. Nyűttem egyre jóságodat, Belém vetett hitedet, S nyújtottad bár felém karod, Ellenségnek hittelek, Válogatott rágalmakkal Mocskolt téged ajakam, Elárulva téged újra Dölyfös-alattomosan. [...] Read More... Kerepesi Igor: Párbeszédek 10 – Számadás