Az emberek félnek a csendtől, pedig a csend gyógyít. Egy régi bölcs mondta, hogy két fülünk és egy szánk van, hogy többet hallgassunk, mint beszéljünk. Nevet. Milyen találó, nem? A csendben találkozunk önmagunkkal. A csendben születnek a valódi felismerések. Meg kell tanulni csendben lenni – duruzsolta. Egyetértően bólintottam volna, csak hogy lezárjuk ezt a kérdéskört, ha nem lett volna az arcom egy papírral bélelt lyukba préselve. Levendula és menta illata ült meg a levegőben. A keze most lassabban és finomabban dolgozott. A légzésem mélyebb lett, a testem elnehezült.– Az emberek azonnal beszélni akarnak – szólalt meg újra. Kitölteni az űrt. Pedig a csend kapcsolat. A legmélyebb kapcsolat. A párommal órákig tudunk csendben ülni.A derekamnál dolgozott, lassú, körkörös mozdulatokkal. Egy ponton túl erősen nyomta, de nem szóltam. Ő ért hozzá. Kibírom.– Hallja ezt a zenét?Hümmögök.– Ez segíti a csendet. A valódi csend nem hangtalanság – magyarázta. Hanem belső állapot.Azon töprengtem,...