Csillagtalan, hűvös este hívott táncba akkor ott, S köröttünk a város tétlen figyelt csak és hallgatott, Új csodákra vágyva léptem hűn melletted, boldogan, S meséltél egy világról, mely ki tudja már, merre van. És én láttam, elképzeltem, s hallottam a zajait, Míg figyeltem, ittam-vágytam föllelkesült szavaid; S vittél ódon epítményhez, mesélted, hogy milyen volt, Mikor itt a „kertben“ még a bájos fényű [...] Read More... Kerepesi Igor: Andalgó