A Papa nemcsak a társadalom perifériájára szorult idősekről szól, hanem rólunk is. Arról a középosztályos illúzióról, hogy az öregkorunk majd „rendezett” lesz, mert dolgoztunk, mert adóztunk, mert családunk van. És arról a kijózanító tapasztalatról, amit Papa mond ki a filmben: „amikor az ember megöregszik, mán akkor baj van”.