Lelkünket oly sűrűn dúlják Fölbugyogó panaszok, S ahol nemrég templom állott, Rogyott árok maradt ott, Mohosodó romok között Cikáz gyermek szép remény, Elrévedve, vissza múltba: „Mennyi minden volt enyém!“ Kételyeink áradatként Sodorják a csodát el, Széthullóban már a Szövet, S mégsincs, akit érdekel, Bálvánnyá lett kellem-tárgyak Kísérik az utunkat, S elfelejtünk minden Szót, mi Fáklyalángként útmutat. [...] Read More... Kerepesi Igor: Párbeszédek 08 – Áradat