„Egy agóniában született poémát kezdtem el írni, amely részben apám különös, az álom és ébrenlét határán mondott látomásszerű képzelgéseiből és emlékeiből áll majd össze, részben meg az én hozzá fűzött irodalmi kommentjeimből. Szándékaim szerint olyan (mellesleg sokat olvasó) ember monológja lesz, aki világéletében nagyon szeretett mesélni, amit haláltusájában sem hagyott abba, de ekkor már összekeverte az emlékeit, a valóságot és az (éber) álmait. Nekem gyászmunka.” – B. P.