Ha az elmúlt évtizedben valaki azt mondta volna, hogy a brit slágerlisták élére egy olyan zenekar fog betörni, amelyik kíméletlenül torzított basszusfutamokra üvölt a mérgező maszkulinításról, a gyászról, a bevándorlók jogairól és a sebezhetőségről, valószínűleg hitetlenkedve néztünk volna rá. Pedig a bristoli IDLES pontosan ezt tette.