A Végig a Stefánián című kötet két részből tevődik-simul össze: egy négy fejezetre tagolt kisregényből és a szerző 2024 áprilisától 2025 októberéig vezetett naplójából – egymás pandanjaiként, egymást kölcsönösen olvasó szövegpárhuzamként, utóbbi az előbbi idő-tér-gondolati háttértörténeteként is.A 2020-as évek közepén játszódó kisregény elbeszélője egy 64 éves, egyedül élő író, aki „a történelem tanújaként” sétálgat – lődörög” – nagyapai-apai örökségével, egy sétabottal a nevezett budapesti útvonalon, „a családi emlékek útján”, „száz év kódexét” felelevenítve, „az eltűnt idő jelenemben egymásra rétegződő foszlányainak nyomában” járva. Folyamatosan emlékezve, jegyzetelve, archiválva. A feljegyzéseiben is rögzítve-siratva-gyászolva a humanista szellem-ethosz-kultúra letűntét. Mindeközben keresi a „hiteles szavakat arra, hogy [leírhassa regényében] miben élünk”. Szókereső korzózása és könyvvásárlásai közben utcai tüntetésbe sodródik, a rendőrség sok más szimpátiatüntetővel egyetemben l...