A székesegyháztól lefelé sétálva előbb sokadszorra megnéztem Liszt Ferenc jellegzetes szobrát (az 1846. október 24-i látogatására emlékeztet), aztán bekukkantottam a tárva-nyitva álló, gyakorlatilag csalogató fakapun a Barbakán-kertbe. Csinos és rendezett volt, hát bementem – nem először és nem is utoljára. A pécsiek egyik kedvenc helye ez a kis park, ahol csendben, nyugalomban lehet sétálni, beszélgetni, szerelmet vallani. Egészen eddig azért voltak gondok a környezettel, ráfért már egy jelentősebb felújítás a Barbakán-kertre, amit most meg is tettek a Pintér János parkfelújítási programnak köszönhetően – mintegy 30 millió forintba kerültek a munkálatok. Ami kétségtelenül örömteli, hogy a püspöki palota falának tövében kanyargó kis utat teljesen rendbetették, a zúzalékot korhű bazalt kockakő váltotta fel. Jól néznek ki a padok, szívesen rájuk ül az ember, és gyönyörűek a növények, a fák is – nem mellesleg a fal mentén sétálva szívesen nézegetem, hogy vajon mely kövek lehetnek még e...