Ebből az aprósüteményből szinte mindig volt nagyanyám kredencében. Ő nevezte „pereckulának”, hiszen virágos formájával, ropogós állagával aprócska perecekként tűntek el az unokák kezéből – villámgyorsan. Egyszerű linzertésztából készül, és legfőbb érdekessége, hogy a ráégetett cukorbunda mögött a tészta puha marad. Leginkább teába, tejeskávéba áztatva, és egy jó könyv olvasása közben majszolva mutatja meg igazi egyéniségét.