Peregnek a képek, merengünk a múltak ütemén: ilyen volt Mohács a '80-as években
Mondhatnánk, oly régen volt, hogy tán igaz se volt, de itt vannak a fényképek, a fekete-fehér tanúk, úgyhogy nincs mese, bizony minden úgy volt, ahogy látszik is a fotókon. S persze a mögöttük lévő, privát emlékek, amelyek a képeket nézegetve előtörnek: ilyen lehet rálelni a régi szerelmek lábnyomára a parkban. Még most, a júliusi kánikulában is szinte érzem azt a csontig hatoló hideget, amilyen volt 1984 - 85 telén: már karácsony előtt leesett a hó, aztán kőkemény fagyok jöttek, olyannyira, hogy - mindmáig utoljára - beállt a Duna. Szabad volt az átjárás, még lovas kocsikkal is közlekedtek a jegén. Mi pedig az osztállyal ballagtunk át a dermesztő szélben a szigeti oldalra. Ahogy a hideget, azt a forróságot is érzem, amikor a szőke, kék szemű Kriszti a kezem után kapott, amikor megbotlott egy kiálló jégdarabban. Na és azok a régi meccsek! Apámmal mentünk, kéthetente vasárnap az Újvárosi Stadionba, a...