2008 októberében, egyik pillanatról a másikra megvakultam. 11 éves voltam. Egy eleven, élettel teli kislány, akinek fogalma sem volt arról, hogy néhány pillanat alatt olyan felnőtté kell válnia, amilyen talán soha nem akart lenni. Azóta eltelt 18 év. Hamarosan 30 éves leszek. Megtanultam élni, alkalmazkodni, továbbmenni, és sokszor csendben elviselni azt is, ami fáj. De attól, hogy felnőttem, még nem múlt el az, amit akkor elveszítettem.