Szeretem Kondor Attila képeinek csendjét. Azt, hogy a nézésük során lassan bevonnak egy figyelmesebb, kontemplatív állapotba. Bár klasszikus festészeti hagyományokból indulnak ki, sosem nosztalgikusak vagy avíttak. Inkább azt keresik, hogyan lehet ma érvényes módon beszélni a szépségről, és arról a nehezen megfogható állandóságról, amely a változékony világ mögött mégis ott van. Kondor Attilával a festészet iránti alázatról, a fegyelemről, manualitásról és a művészet végső kérdéseiről beszélgettünk.