Van valami megnyugtató abban, ahogy egy sertéslapocka egész éjjel ott pihen a füst ölelésében. Reggelre a külseje sötét, fűszeres kéreggé érik, a belseje pedig olyan puhára omlik, hogy villa sem kell hozzá, csak két ujj. Ez a kubai konyha lelke: lassú tűz, fűszeres pác, egy fröccsnyi ananászlé a húsban, aztán ropogós bagettben, olvadt svájci sajttal és csípős savanyúsággal préselve. A cubano szendvics nem kapkodós étel, hanem a türelem jutalma. Ha egyszer megérzed a frissen préselt, sajttól csöpögő kenyér illatát, tudni fogod, hogy minden óra megérte.