Gyerekként sokan forgattuk a szemünket, amikor elhangzottak a klasszikus mondatok: „Ne könyökölj az asztalon!”, „Cipő le az ajtóban!”, „Érj haza, mire besötétedik!”, „Ideje lefeküdni!”. Akkor szigorúságnak, szőrszálhasogatásnak tűntek – felnőttként viszont egyre gyakrabban vesszük észre, hogy ugyanazokat a szabályokat, sokszor ugyanazokkal a szavakkal adjuk tovább a saját gyerekeinknek.