A fejlesztési együttműködésnek egy egyszerre szűkülő forrásokkal, geopolitikai feszültségekkel, adósságválságokkal és rekordmagas humanitárius szükségletekkel terhelt világban kell újra meghatároznia saját szerepét – ez volt az OECD párizsi konferenciájának egyik fő üzenete. A globális fejlesztési együttműködések jövője egyre kevésbé írható le a hagyományos donor–kedvezményezett logikával: a partnerországok nagyobb beleszólást kérnek, a globális Dél alternatív intézményi és finanszírozási útvonalakat épít, a donorországokban pedig erősebb politikai igazolásra van szükség. A fejlesztési rendszer jövője így azon múlik, hogy a szereplők képesek-e kevesebb pénzből világosabb célokra, mérhetőbb hatással, jobban összehangoltan és a partnerországok saját prioritásaihoz közelebb működni.