Ott ülsz a rideg folyosón, és próbálsz levegőt venni, miközben a kezedben szorongatod azt a papírt, ami egy másodperc alatt törölte el a jövődet. Még fel sem fogtad a hírt, de máris vissza kell ülnöd a boldog kismamák közé, ahol minden nevetés és minden kerekedő pocak egy-egy újabb ütés a szívedre. Ez a kényszerű szembenézés mások örömével a legmélyebb gyászod közepén olyan teher, amit egyszerűen nem lenne szabad egyetlen nőtől sem elvárni.