A zongorahangoló legnagyobb ereje számomra nem egyszerűen a történetében rejlik, hanem abban, ahogyan a hangot képes feszültséggé alakítani. A film érzékenyen épít arra a gondolatra, hogy a világ nemcsak látható, hanem hallható is, és néha éppen a legapróbb rezdülések válnak a legnyomasztóbbá. Egy halk kattanás, egy visszhang vagy egy túl hosszúra nyúlt csend itt nagyobb súlyt kap, mint egy hangos...