Itt aztán tényleg semmi sincs a színpadon, csupán egy ember, hétköznapi ruhában, s mégis, egyfajta ünnep ez, a valahová tartozás rituális megerősítése. Nincs sötét, könnyű fény van a nézőkkel telt széksorok fölött, s Mácsai beszélgetni kezd velünk. Meg verseket mond. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.