Az elmúlt években a biztonság fogalma észrevétlenül átrendeződött: miközben egyre több eszközünk van a kockázatok mérésére és kezelésére, sokak szubjektív biztonságérzete mégis romlik. Nem véletlen, hogy egyes kutatások szerint a tartós bizonytalanságérzet és a stressz egyre szélesebb rétegeket érint: egy uniós felmérés alapján az emberek több mint harmada legalább időnként magányosnak érzi magát, miközben egyértelműen kimutatható, hogy a stabil, támogató emberi kapcsolatok jelentősen csökkentik ezt az élményt, és kulcsszerepet játszanak a mentális jóllét megőrzésében. A biztonságot sok esetben a pénzügyi és fizikai körülményekhez kötik, azonban a személyes tapasztalatok sem hagyhatóak figyelmen kívül: annak az érzete, hogy van kihez fordulnunk is egyfajta biztonságérzetet jelenthet.