Van az a pillanat, amikor az ember minden erejével próbálja egyben tartani a látszatot. Reggel felkelsz, végzed a dolgod, válaszolsz az e-mailekre, és még mosolyogsz is, ha kell. Befelé azt mondod magadnak: „minden rendben, csak egy kicsit fáradt vagyok”. Aztán hazaérsz, és a kutyád nem tágít mellőled, vagy a macskád olyan furcsán néz rád a szoba sarkából, mintha valami olyasmit látna, amit te még magadnak sem vallottál be.