Mintha a legnagyobb klasszikusok homályából lépne elő egy épület. Ilyen volt Pécsett a Homoki italbolt, a Szigeti út meg a Homok utca sarkán. Negyvenöt fokban „letörve" az éle. Három lépcsőt leküzdve lehetett belépni a „szentélybe", ami nem egy fényes bálteremként várta a betérőket. Az ajtón kétszárnyú ráccsal, mert az alkoholizmus rabságot okozhat. Jobbára a helyi erőket,a műszaki főiskolásokat, no meg a tanárképző hallgatóit említhetjük törzsközönségként. Jól megfért egymással a két tábor, kivéve azokat a rövid időszakokat, amikor dúlt a kocsmaharc. Akkor a nem érintettek igyekeztek menteni az irhájukat, védeni nőiket. Mert a fehérnépek is fel-felbukkantak a falak között, a diákszerelem romantikus elemeit is belecsempészve az unalmasan pergő napokba. A Makárit (mert az volt a „bolt" hivatalos neve) első esetben érdemben a Dunántúli Naplóban, 1968. november 16-án...