Sokáig azt hittem, a futás egyszerűen nem nekem való, kizárólag traumatikus élményeim voltak vele még az iskolai testnevelés órákról. Úgy gondoltam, hogy a futás azok sportja, akik könnyedén szelik a kilométereket, akiknek mindig van energiájuk, akik mosolyogva posztolnak a reggeli 10 kilométer után is. Én pedig már néhány perc után lihegtem, elfáradtam, és legszívesebben hazasétáltam volna, úgy éreztem az én energiám egyszerűen nem elég ehhez, és hiába tartom magam alapvetően sportosnak, képtelen vagyok hosszabb távon edzeni.