Egy piros kabátos nő ül a park padján, nevetése betölti a teret. Első ránézésre ötvenesnek tűnik, de amikor mesélni kezd a tizenhét éves unokájáról, kiderül, hogy már hatvan felett jár. A ráncok ott vannak, de mintha könnyedebbek lennének, a mozgása magabiztos, a tekintete tiszta. Mi lehet a titka? Hogyan lehetséges, hogy valaki ennyire fiatalosnak tűnik, miközben az idő múlása elkerülhetetlen?