Gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt Süsü, olyannyira, hogy a családi legendárium szerint rendszeresen énekeltem (khm, üvöltve) az „én vagyok a híres egyfejű” sort. Maradjunk annyiban, hogy a szomszédok vélhetően nem kedveltek engem annyira ezért a húzásért, engem viszont a mai napig jó érzéssel tölt el, ha véletlenül ráakadok a tévében a kedvenc sárkányomra. A nosztalgia-mutatóm Süsü és barátai mind a karácsonyfa alá kerülhetnek idén