Így lett a mi várva várt, fehér, nagy szakállú, piros ruhás álombarátunkból jószívű, adakozó „elvtárs”
Szegények voltunk, de a szoba-konyhás lakásban úri lakomának számított a körömpörkölt. A sparhelten rotyogó étel illata betöltötte a szűkös otthont. Ám egy gyerek kevésbé tud lelkesedni a felnőttek vacsorája iránt, mint ha valaki éjjel bekopog az ablakon, aztán valamilyen varázslattal otthagyja a piros színű zacskóba csomagolt csokit, szaloncukrot, mogyorót. Az év második leginkább várt pillanata volt ez, amelynél izgalmasabb csak a karácsonykor előkerült, a Jézuskától kapott vasszánkó, Gazdálkodj okosan, búgócsiga vagy gombfocicsapat lehetett.
- Hirdetés -