Nem vagyok megszállott M. Night Shyamalan-rajongó, meglehetősen vegyes érzéseket táplálok a filmjei iránt. A Hatodik érzék esetében például húsz perc után rájöttem –vigyázat, spoiler! –, hogy Bruce Willis halott, mondjuk ilyen szempontból mondhatom, az én „bűnöm”, hogy sikerült idő előtt megfosztanom magam attól a bizonyos nagy fordulattól, amelyre a film az egész dramaturgiáját építette.