Giling-galang, szól a harang, azazhogy a bejárati ajtó csöngője. Hát ez meg ki a rosseb ilyenkor, kérdezzük a költővel együtt jogosan. Nini, egy túláradó életörömmel kipárnázott, erősen nyakkendőszagú úriember. Pirospozsgás arcában huncut kék szemek csillognak, míg mutatóujját nekem szegezve felteszi a dermesztő kérdést: – Mi lesz, ha meghalsz? A pénz, az a mocskos [...] Read More... Tóth Ferenc: Az ügynök mindig kétszer csönget