Lukács Péter tehetséges gyerekként indult, de a diagnosztizálatlan ADHD, a szorongás és a depresszió lassan kisiklatták az életét. Londonba ment szerencsét próbálni, néhány hónap múlva már az utcán élt. Története a hajléktalanság „halálzónájáról” és a visszakapaszkodás esélyéről szól.