Anyaként pontosan tudjuk, hogyan szeretnénk reagálni a gyermekeinkre egy nehéz helyzetben. Türelmesen, megértően, nyugodtan. Mégis vannak pillanatok, amikor valahogy minden másképp történik: hamarabb elfogy a türelem, erősebben szól a hang, és utólag már nem esik jól visszagondolni arra, ami történt. De miért alakulnak így a helyzetek, és mit kezdhetünk velük, hogy tényleg változzon a reakciónk?