Regényt írni nemes tett. Példának okáért az ember lánya kilencévesen végre megkapja a nyuszitól a Nagy indiánkönyvet, ami egy hétre elegendő olvasnivalójául szolgál, s még tovább is, mert újra meg újra el kell olvasnia Vadölő, Sólyomszem, Nyomkereső, Hosszú Puska és Bőrharisnya – ezek mind egy személy – történeteit. Kicsit bosszankodik azon, hogy e becenevek viselőjének, Nathaniel Bumppónak milyen hülye vezetékneve van, s hogy nem bontakozik ki szerelem közte meg egy csinos indián lány között, de úgysem őrá figyel igazán, hanem az indián harcosokra. A lényeg, hogy abban a kicsi lányban egyre érlelődik a gondolat, hogy ő is tudna indiánregényt írni, ha nagyon akarna, hiszen, ha J. F. Coopernek sikerült, akkor neki miért ne sikerülne.Ceruzával fog az íráshoz. Valami azt súgja a fülébe, hogy sokat kell majd javítania, ezért a csíkos füzete mellé radírt is odakészít. Fejben összeáll az egész sztori, középpontban egy szerelmi, valamint egy kegyetlen harci szállal.A történet szépen halad ...