Szerencsés gyereknek érzem magam, hogy ismerhetem dédszüleimet, és kíváncsian hallgathatom, ahogyan nehézségeikről, háborús viszontagságaikról, törekvéseikről és szerelmeikről mesélnek. Számomra dédtatám egy igazi hős, példakép, aki gyötrelmes gyermekkora ellenére olyan emberré kovácsolódott, amilyen én is szeretnék lenni: kitartó, pozitív, életvidám. Dédtatám 1938-ban született egy nyárádmenti kis falucskában, Nyárádszentimrén. Négyen voltak testvérek, de a gyermekkora nem volt „Nagy árat fizetett érte dédtatám, de örökre szívünkben marad a hegedű hangja”