Vannak mondatok, amiket leírunk, de sosem küldünk el. Fanni (16) névtelen vallomása a barátságzóna legmélyéről. „Ma megint elmesélted, mennyire bejön neked az az új lány a 10.C-ből. Én megint mosolyogtam, és adtam a tippeket, mit írj neki. Röhögtünk, vállon veregettél. De legszívesebben üvöltenék. Hogy vedd már észre: én vagyok az, aki mindig itt volt. Én „Csak egy haver” – Levél a legjobb barátomnak