Van valami megállító ereje azoknak a tereknek, amik nem akarnak többnek látszani, mint amik. Elizabeth Banks konyhája pontosan ilyen. Nem harsány, nem magyarázkodik, nem próbál trendeket követni – mégis azonnal kérdéseket vet fel. Miért hat ennyire nyugodtnak? Miért tűnik időtállónak már első pillantásra? És miért érezzük úgy, hogy ebben a térben jó lenne megállni egy percre, még akkor is, ha nem tudjuk pontosan megfogalmazni, mitől működik ilyen jól?