Még a szovjet utakra megerősített futómű sem bírta a magyar kátyúkat, ezért a Wartburgokhoz, Škodákhoz képest a VAZ modelleknél gyakrabban kellett cserélni néhány futóműalkatrészt. A szervizekben is elcsodálkoztak azon, hogy 20-30 ezer kilométer után elfogytak a szilentek, elfáradtak a lengéscsillapítók. Szóval hiába örültek a tulajok a Merkurnál átvett új Zsiguliknak, hamar kényszerpihenőre kényszerültek az alkatrészcserék és garanciális reklamációs vita miatt. Elég ködös része a múlt századi szocialista országok autóhiányos korszakának, hogy több új típus forgalmazását egyenesen megtiltották a szakhatóságok. Nem véletlenül, hiszen némelyik az elemi közlekedésbiztonsági előírásoknak sem felelt meg. De más területen sem voltak versenyképesek. A keleti blokk exportmodelljeit sokszor Angliában, Belgiumban, Franciaországban végszerelték, ami azt jelentette, hogy forgalomba helyezés előtt alaposan átvizsgáltak minden darabot, meghúzták csavarjait, ellenőrizték fékfolyadék- és motorolaj ...