A traumát átélt emberekkel való munka érzelmileg megterhelő, és egyre inkább felismerik, hogy ez a terhelés maga is traumává válhat. A „másodlagos traumás stressz” és a „helyettesítő trauma” fogalmai az 1980-as és 1990-es évek „trauma-boomja” során alakultak ki, amikor a trauma jelentése kibővült: a fizikai sérülésektől a pszichológiai sérülésekig, a rendkívüli eseményektől a hétköznapi nehézségekig, valamint a közvetlen tapasztalatoktól mások élményeinek hallgatásáig.