A szakítás olyan, mintha egy kis halállal néznénk szembe. Nemcsak egy embert veszítünk el, hanem egy egész világot: azt a közös történetet, jövőképet, önmagunkról alkotott képet, amit vele együtt építettünk. Lehet, hogy pontosan tudjuk, miért nem működött a kapcsolat, racionálisan minden érvünk megvan a különválás mellett – mégis elég egy dal, egy hely vagy egy felbukkanó üzenet, és újra belénk hasít a veszteség, mintha épp most történt volna. A szakítás valójában gyász, még akkor is, ha közben tudjuk: hosszú távon jobb külön.