Oláh Ibolya korábban is figyelemmel követte a politikai eseményeket, bár inkább a háttérből szemlélte a történéseket. Egy idő után azonban úgy érezte, eljött a pillanat, amikor már nem maradhat csendben, és neki is tennie kell valamit. Szerinte a magyar társadalom végre-valahára felébredt, ő pedig soha nem félt attól, hogy esetleg megüti a bokáját, hiszen úgy érezte, nincs vesztenivalója. Amikor felkerült Deutsch Tamás tiltólistájára, az nem eltántorította, hanem még nagyobb lendületet adott neki ahhoz, hogy még mélyebben beleássa magát a közéleti történésekbe.