Őszinte leszek: eddig nem igazán rajongtam a polipokért. Számomra ezek a lények inkább voltak idegenek és távoliak, sokszor félelmetesek, mintsem szimpatikusak. Épp ezért, amikor leültem A boldogságnak 8 karja van (Remarkably Bright Creatures) elé, nem gondoltam volna, hogy épp egy lábasfejű fogja darabokra törni, majd újra összeilleszteni a szívemet.