Egyre több kertben jelenik meg az a szándék, hogy „hagyjuk a természetet dolgozni”. Kevesebb nyírás, kevesebb beavatkozás, több spontaneitás. Ez sokszor felszabadító élmény: eltűnik a kényszer, hogy minden négyzetméternek rendezettnek kell lennie. Ugyanakkor hamar felmerül a kérdés: amit látunk, az már egy működő, tudatos ökoszisztéma – vagy egyszerűen csak egy magára hagyott, elvadult terület? „Elvadult” kert vagy tudatos ökoszisztéma? – Hol a határ?